Site is under maintenance mode. Please wait few min!

JOGSZABÁLYI HÁTTÉR

Mielőtt elmerülünk abban a néhány számunkra lényeges jogszabályban, engedje meg hogy egy távolabbi szemlélettel vizsgáljuk a kérdést főleg azok számára akik először találkoznak ezzel a megoldással, nem kifejezetten szakmai érdeklődéssel közelítik meg a témát, ugyanakkor gyakorlati szempontból keresnek megfelelő megoldásokat és tényleg szeretnék megérteni mi is az alapja egyes esetekben az adó megállapításának.

Alapjában véve négy módon adhatunk juttatást egy dolgozónak.

1: Bérben kifizetve, illetve minden olyan plusz juttatással, ami a bérrel megegyező módon adózik.

2: Adómentesen. Gyakorlatilag a munkavállalói jogviszonyban jellemzően nem találunk széles körben is használható adómentesen kifizethető tételt, de akit részletesebben is érdekel a téma, az SzJA törvény 1. számú melléklete tartalmazza az adómentesen kifizethető tételeket

1. SZÁMÚ MELLÉKLET

3: Béren kívüli juttatás (jellemzően Széchenyi Pihenőkártya szabályozása) az SzJA tövény 71.§ szerint

  1. § * (1) * Béren kívüli juttatásnak minősül – ha a juttató a munkáltató – a munkavállalónak az adóévben a Széchenyi Pihenő Kártya *
  2. a) szálláshely alszámlájára utalt, kormányrendeletben meghatározott szálláshely-szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb évi 225 ezer forint támogatás;
  3. b) vendéglátás alszámlájára utalt, melegkonyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb évi 150 ezer forint támogatás;
  4. c) szabadidő alszámlájára utalt, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb évi 75 ezer forint támogatás.

(2) Béren kívüli juttatásnak minősül

  1. a) a szakszervezet által a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott jövedelemből az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész;
  2. b) a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezet alapszabályában foglaltaknak megfelelően az adóévben nem pénzben juttatott – egyébként adóköteles – jövedelem együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész.

(3) A kifizető az adókötelezettség megállapításához a béren kívüli juttatásra vonatkozó rendelkezésekben foglalt feltételek általa nem ismert fennállását a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó nyilatkozata alapján veszi figyelembe.

(4) *  Ha béren kívüli juttatásra vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság a feltételek fennállásának hiányát állapítja meg, a jogkövetkezményeket – ha nem rendelkezik a magánszemély nyilatkozatával – a kifizető viseli. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetve a magánszemély a nyilatkozat átadását nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és jogkövetkezményeit a magánszemélynek az állami adó- és vámhatóság határozata alapján kell viselnie.

(5) *  E § és a 70. § (8) bekezdés alkalmazásában

  1. a) munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is;
  2. b) munkavállalónak minősül a munka törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatónál másik munkáltató utasítása alapján a munkaszerződésében rögzített munkahelytől eltérő helyen munkát végző munkavállaló és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is;
  3. c) üdülőnek minősül a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett szálláshely;
  4. d) a Széchenyi Pihenő Kártya az arra jogosult intézmény által kibocsátott olyan fizetési eszköz, amellyel a munkavállalónak a munkáltató által utalt támogatás terhére – az arra felhatalmazott és a rendszerbe bevont szolgáltatóknál – szolgáltatások vásárolhatók.

(6) *

4: Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások az SzJA törvény 70.§ szerint. Gyakorlatilag ide tartoznak a csekély értékű ajándékok, eseti juttatások, üzleti ajándékok,  reprezentációs kiadások, rendezvény keretein belül adott ajándékok, duális képzésben résztvevő diákoknak juttatott termékek és szolgáltatások is. Weboldalunkon bővebben ezzel a kategóriával fogunk foglalkozni.

  1. § * (1) Egyes meghatározott juttatásnak minősül
  2. a) a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles jövedelem;
  3. b) a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem.

(2) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásra – kivéve a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra – befizetett összeg.

(3) *  Egyes meghatározott juttatásnak minősül a munkáltató által a szakképzési munkaszerződés alapján duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásban részt vevő magánszemély, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, duális képzésben hallgatói munkaszerződés alapján részt vevő hallgató részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel.

(4) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az adóévben reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azzal, hogy a jövedelem meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni az e törvény előírásai szerint adómentes juttatásokat.

(5) Ha a kifizető egyesület, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is), a (4) bekezdéstől eltérően mentes az adó alól az adóévben reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azon része, amely a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát nem haladja meg.

(6) Egyes meghatározott juttatásnak minősül

  1. a) az évi egy alkalommal – az erre vonatkozó nyilvántartás vezetése mellett – csekély értékű ajándék révén juttatott adóköteles jövedelem;
  2. b) az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet, továbbá az egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben (ha a rendezvény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul) a kifizető által viselt költség (beleértve az ilyen rendezvényen, eseményen a résztvevőknek adott ajándéktárgyra fordított kiadást is, feltéve, hogy az ajándéktárgy egyedi értéke személyenként nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát);
  3. c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles jövedelem;
  4. d) az olyan adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai (reklám) célú juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá,

azzal, hogy a kifizető rosszhiszemű vagy jogszerűtlen eljárása esetén a kiszabható mulasztási bírság az adóalap 50 százaléka.

(7) Egyes meghatározott juttatásnak minősül

  1. a) a 71. § (1) bekezdés szerinti juttatásnak az ott meghatározott értékhatárt meghaladó része;
  2. b) a 71. § (1) bekezdés szerint – az ott meghatározott értékhatárokat meg nem haladóan – az adóévben biztosított juttatások együttes értékének az éves rekreációs keretösszeget meghaladó része;
  3. c) a 71. § (2) bekezdés a) pont szerinti juttatásnak az ott meghatározott értékhatárt meghaladó része;
  4. d) a 71. § (2) bekezdés b) pont szerinti juttatásnak az ott meghatározott értékhatárt meghaladó része.

(8) *  A (7) bekezdés b) pont alkalmazásában az éves rekreációs keretösszeg *

  1. a) évi 450 ezer forint, ha a munkavállaló munkaviszonya egész évben fennáll;
  2. b) a 450 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló jogviszonyban töltött napokkal arányos összege, ha a munkavállaló munkaviszonya csak az év egy részében áll fenn;
  3. c) évi 450 ezer forint, ha a magánszemély munkaviszonya a magánszemély halála miatt szűnik meg.

(9) E § alkalmazásában

  1. a) csekély értékű ajándék: a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékű termék, szolgáltatás;
  2. b) elszámolt éves összes bevétel: a kifizető által az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott (ennek hiányában az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján megállapított) összes bevétel;
  3. c) telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem: a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból
  4. ca) a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének, vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának, illetve – ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges – a kiadások 20 százalékának,
  5. cb) ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú használat szokásos piaci értékének vagy az összes használat szokásos piaci értéke 20 százalékának

a magánszemély által meg nem térített része.

Amit a lenti paragrafusok értelmezése során fontos szem előtt tartani, hogy az adótétel megállapítása néhány kivételtől eltekintve elsősorban nem azon múlik, hogy valakinek készpénzben vagy utalványban fizetünk juttatást, hanem elsőként azt kell vizsgálni hogy ezt milyen jogcímen tesszük. Természetesen a kedvezőbb adózás mellett adható tételek esetén a készpénzben való kifizetés kizárt, sőt olyan utalványban sem fizethetünk ami készpénzre váltható, vagy amiből vásárlás során készpénzt adnak vissza. A Nemzeti Utalvány ezeknek a jogi elvárásoknak maximálisan megfelel.

Az utalványban adott juttatások esetén az adótétel meghatározása során azt kell figyelembe venni, hogy a juttatás milyen jogcímen történik, illetve az összege a jogszabály szerinti összeghatáron belül van e. Adózási szempontból nincs különbség a mono és multi voucherek között, azaz az olyan utalványok amelyek csak egy adott hálózatban vásárolhatóak le, vagy az olyan utalványok melyek széles körben felhasználhatóak, ugyanakkor a dolgozóink igényeihez akkor tudunk leginkább alkalmazkodni ha minél szélesebb körben adunk választási lehetőséget számukra.

Az utalvány fogalma

Az Áfa-törvény alkalmazásában utalványnak minősül az olyan eszköz, amelyet termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése [Áfa-törvény 259. § 24/A. a) pont].

SzJA tv. 69.§ (3) *  Ha a juttatás utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, e törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül e § szerinti juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, továbbá ha az utalvány – a magánszemélynek ki nem osztott (nem juttatott) utalványok visszaváltása kivételével – nem visszaváltható, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek a 70-71. § rendelkezéseinek.

 

A kedvezményes adózás köréből kizárja a jogalkotó az alábbi utalványokat:

  1. a) értékpapír, értékpapírra vonatkozó jog, bármire korlátozás nélkül felhasználható utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz;
  2. b) természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakő, féldrágakő, nemesfém, nemesfémmel plattírozott fém és ezekből készült áru, valamint ékszerutánzat, érme

 

Az utalvánnyal történő fizetés során az elfogadóhelyi partner számla és nyugtaadási kötelezettsége nem változik, azaz ebből a szempontból ugyanazon bizonylatok illetik meg a vásárlót (azaz utalvány felhasználót) mint a készpénzes vagy kártyás fizetési tranzakciók során.

 

Tájékoztató az utalványok áfa kezelésére vonatkozó, 2019. január 1-jétől hatályba lépő szabályokkal kapcsolatban

Az utalványoknak az Európai Unió tagállamaiban történő egységes áfa kezelése érdekében a 2006/112/EK tanácsi irányelvbe (Áfa-irányelv) kifejezett szabályozás került be az utalványokkal kapcsolatban. Ezeket a szabályokat a tagállamoknak 2019. január 1-jei hatályba lépéssel kellett átültetniük a nemzeti szabályozásukba. Az utalványokra vonatkozó közösségi rendelkezéseket az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény, illetve az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény ültette át 2019. január 1-jei hatályba lépéssel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénybe (Áfa törvény). Az utalványokra vonatkozó szabályok az Áfa-törvény 18/A-B. §, 66/A.§, 69/A. §, 153/D. § e) pont, 259. § 24/A. pont, 318. §-ában találhatóak.

Az utalvány fogalma (újra)

Az Áfa-törvény alkalmazásában utalványnak minősül az olyan eszköz, amelyet termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése [Áfa-törvény 259. § 24/A. a) pont].

Az utalvány fenti meghatározásának célja, hogy elhatárolja ezeket az eszközöket az általánosan elfogadott fizető eszközöktől, illetve a kizárólag árengedményre jogosító eszközöktől. Így nem minősül utalványnak az olyan elektronikus kártya, amelyre feltöltött pénzzel, egy adott országon belül bármely értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál bármilyen termék, szolgáltatás ellenértéke kiegyenlíthető megkötés nélkül, vagyis amely esetében sem az elfogadóhely, sem a beszerezhető termék, igénybe vehető szolgáltatások köre nem korlátozott. Nem minősül továbbá az áfa-szabályozás értelmében vett utalványnak az sem, ha a vevő a korábbi vásárlására tekintettel kap olyan eszközt, amely őt egy következő vásárlás során jogosítja árengedményre, vagy „ingyen” adott termék, szolgáltatás megszerzésére (pl. pontgyűjtő kártya, vagyis amikor a korábbi vásárlások után kapott pontok egy következő vásárlás során a megtérítendő ellenértékbe beszámítandóak). Utalványnak minősül ugyanakkor például a vásárlási utalvány, ajándékutalvány, vagyis az, amikor az adott utalvány ellenében a vevő a meghatározott elfogadóhelyeken adott terméket, szolgáltatást vagy az adott elfogadóhely által kínált bármely terméket, szolgáltatást vásárolhat meg, vehet igénybe.

Az utalvány lehet papír alapú és elektronikus egyaránt. Nem feltétele az utalványnak, hogy azon szerepeljen névérték, azonban az ingyenesen kibocsátott utalványok nem tartoznak az utalványokra vonatkozó szabályozás alá. Tehát például az újságból kivágható utalványra, mellyel valamely termék beszerezhető, szolgáltatás igénybe vehető, nem alkalmazandóak az alábbiakban ismertetett szabályok.

Az utalvány típusai

A szabályozás az utalványokon belül megkülönbözteti az egycélú és a többcélú utalványt. Egycélú utalványnak kell tekinteni az olyan utalványt, amelynek kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege [Áfa-törvény 259. § 24/A. b) pont.] Ezzel szemben, maradványelven többcélú utalványnak minősül minden olyan utalvány, mely nem egycélú utalvány [Áfa-törvény 259. § 24/A. c) pont].

A fentiek értelmében ahhoz, hogy az utalvány egycélúnak minősüljön, az utalvány kibocsátásakor szükséges ismerni, hogy konkrétan hol van a teljesítési hely, mekkora az adóalap és az alkalmazandó adómérték azon termékértékesítés(ek) és/vagy szolgáltatásnyújtás(ok) esetében, amelyekre az adott utalvány beváltható. Így például egycélú utalványnak minősül az olyan utalvány, amely belföldön váltható be meghatározott boltban meghatározott értékben bármilyen ruhára, tekintettel arra, hogy ez esetben a kibocsátáskor ismert, hogy a teljesítés helye belföld, az alkalmazandó adómérték a normál kulcs, az adóalap pedig az utalvány értéke és az adómérték alapján kiszámítható. Ezzel szemben többcélú utalványnak minősül például az olyan utalvány, amikor az utalvány ellenében olyan termékek szerezhetőek be, vagy szolgáltatások vehetők igénybe, amelyek eltérő adómértékkel adóznak (pl. élelmiszerutalvány), vagy amelynek kibocsátásakor nem ismert a konkrét teljesítési hely (pl. szálláshely-szolgáltatásra jogosító utalvány, amelyet az adott szállodalánc több eltérő országában lévő szálláshelyén is be lehet váltani – a szállodai szolgáltatás teljesítési helye ugyanis ott van, ahol az ingatlan van [Áfa-törvény 39. §]).

A száz százalékos előleg és az egycélú utalvány közötti különbség abban ragadható meg,hogy az előleg esetében pontosan beazonosíthatónak kell lennie az ügylet minden elemének (felek, ellenérték, ügylet tárgya), mely megkötött szerződést feltételez. Ehhez képest az utalvány egy kereskedelempolitikai eszköz, mely forgatható, több szereplőn keresztül értékesíthető a láncban, alkalmazása nem két félre korlátozódik.

Az egycélú és többcélú utalványok megkülönböztetésének a rájuk vonatkozó adózási szabályok szempontjából van jelentősége, ugyanis míg egycélú utalvány esetében lényegében az utalvány minden értékesítése az áfa hatálya alá tartozik, addig a többcélú utalvány esetében csak az utalvány beváltása keletkeztet adóztatandó tényállást.

Egycélú utalványok áfa kezelése

Az utalványokat azok kibocsátása és beváltása/felhasználása között többször is értékesíthetik. Az utalványok áfa kezelése kapcsán szükséges megkülönböztetni egymástól az utalványt kibocsátó és az azt beváltó adóalanyt. Az utalványt kibocsátó adóalanyt az Áfa-törvény nem definiálja, de kibocsátó alatt azt az adóalanyt kell érteni, aki (amely) először értékesítette (hozta forgalomba) az utalványt a saját nevében. Az utalványt beváltó adóalany pedig az az adóalany, aki (amely) az utalványt termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként saját neve alatt elfogadja [Áfa-törvény 259. § 24/A. e) pont]. Az értékesítési láncban ezen adóalanyokon kívül előfordulhatnak olyan adóalanyok, akik (amelyek) vagy a saját nevükben, vagy más nevében és javára (ügynökként), értékesítik az utalványt.

Az Áfa-törvény 18/A. § (1) bekezdése értelmében az egycélú utalvány saját név alatti minden egyes ellenérték fejében történő átruházását, átengedését az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának kell tekinteni. Vagyis amennyiben egy adóalany a saját nevében értékesít egycélú utalványt, úgy ez az értékesítés adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Az adófizetési kötelezettséget úgy kell megállapítani (teljesítési hely, adóalap, adómérték vonatkozásában), mintha az adóalany, azt a terméket értékesítette, szolgáltatást nyújtotta volna, amelyre az utalvány beváltható.

Az egycélú utalvány más nevében és javára történő átruházása esetében az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást az az adóalany teljesíti, akinek (amelynek) a nevében az utalványt átruházzák. Ebben az esetben az utalvány értékesítése miatti adófizetési kötelezettség annál az adóalanynál áll be, akinek a nevében az értékesítés történik, míg az ügyletben ügynöki minőségében részvevő adóalanyt az ügynöki (közvetítői) szolgáltatása tekintetében terheli adófizetési kötelezettség.

Az Áfa-törvény 18/A. § (2) bekezdése értelmében amennyiben a beváltó az egycélú utalványt kibocsátó adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek. Ez a bekezdés azt a helyzetet rendezi, amikor az egycélú utalványt kibocsátó adóalany egyben ezen utalvány beváltója is, vagyis ő lesz az, aki az utalvány fejében rendelkezésre bocsátja a terméket, nyújtja a szolgáltatást. Tekintettel arra, hogy ez esetben a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után az adófizetési kötelezettség már az utalvány kibocsátásakor megtörténik, és adófizetésre az utalványt saját nevében kibocsátó adóalany kötelezett, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésekor nem áll be az utalványt kibocsátónál további adófizetési kötelezettség. Ez azonban csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét a vevő, igénybevevő teljes egészében utalvánnyal téríti meg. Abban az esetben ugyanis, ha az utalvány mellett a vevő, igénybevevő az adott termék ellenértékét részben pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) egyenlíti ki, úgy az utalvány beváltója a pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) megtérített rész erejéig terméket értékesít, szolgáltatást nyújt a vevő, igénybevevő részére.

Példa: Egy könyvesboltot üzemeltető adóalany papír alapú könyvre beváltható utalványt értékesít 1.000 Ft értékben, mely utalvány 1.000 Ft értékben váltható be a könyvesboltban. Az utalvány értékesítésekor az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik. A vevő könyvet vásárol a könyvesboltban 3.500 Ft áfát is tartalmazó értékben. A 3.500 Ft-ból 1.000 Ft-ot utalvánnyal, a maradék 2.500 Ft-ot készpénzzel egyenlíti ki. Ez esetben úgy kell tekinteni, hogy az adóalany 2.500 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a könyv vásárlásakor. Amennyiben az adóalany havi bevalló és az utalvány értékesítésére 2019. január hónapban, míg az utalvány beváltására 2019. február hónapban kerül sor, úgy az adóalanynak az utalvány értékesítése után január hónapban, míg a könyv értékesítés tekintetében február hónapban keletkezik adófizetési kötelezettsége 47,6 (1000*0,0476=47,6 Ft), illetve (2500*0,0476) 119 Ft összegben.

Az Áfa-törvény 18/A. § (3) bekezdése értelmében amennyiben a beváltó az egycélú utalvány kibocsátójától eltérő adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek, azonban úgy kell tekinteni, hogy a beváltó – olyan érték fejében, amelyen az utalványt ellenértékként vagy részellenértékként elfogadja – az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít az utalványt kibocsátónak.

Az Áfa-törvény 18/A. § (3) bekezdése azt az esetet takarja, amikor az utalvány kibocsátója és beváltója egymástól eltérő adóalany. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy az utalvány beváltója annak beváltásakor a terméket, szolgáltatást nem a vevő részére értékesíti, hanem az utalvány kibocsátója részére. Áfa szempontból ugyanis ezzel biztosítható, hogy adott termék, szolgáltatás mindenképpen adózzon, és ne lépjen fel kettős adóztatás sem. E tekintetben is rendelkezik az Áfa-törvény arról az esetről, ha a termék, szolgáltatás ellenértékét a vevő csak részben téríti meg utalvánnyal. Ez utóbbi esetben – vagyis amikor az ellenértéket csak részben térítik meg utalvánnyal –, az utalvány beváltója két ügyletet teljesít: az egyiket az utalvány kibocsátója, a másikat pedig a vevő részére. Az utalvány kibocsátója felé teljesített ügylet adóval növelt ellenértéke az, amit a kibocsátótól kap (kapnia kell), a vevő részére teljesített ügyleté pedig amit a vevőtől kap (kapnia kell).

Példa: Egy adóalany papír alapú könyvre beváltható utalványt értékesít 1.000 forintért, mely 1.000 Ft értékben váltható be. Az utalvány egyaránt beváltható az adóalany által üzemeltetett és más adóalany által üzemeltetett könyvesboltokban is. Az utalvány kibocsátásakor az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik. A vevő könyvet vásárol az utalványt kibocsátó adóalanytól eltérő adóalany által üzemeltetett könyvesboltban 3.500 Ft áfát is tartalmazó értékben. A 3.500 Ft-ból 1.000 Ft-ot utalvánnyal, a maradék 2.500 Ft-ot készpénzzel egyenlíti ki. Az utalványt beváltó adóalany a kibocsátótól 1.000 Ft-ot kap az elszámoláskor. Ez

esetben úgy kell tekinteni, hogy a könyvet értékesítő adóalany 1.000 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést az utalvány kibocsátója, és 2.500 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a könyv vásárlásakor.

Az Áfa-törvény 18/A. § (4) bekezdése értelmében ellenérték fejében történő átruházás az is, ha az adóalany az egycélú utalványt más tulajdonába ingyenesen átruházza – ide nem értve az utalványt kibocsátó adóalany általi ingyenes átruházást –, feltéve, hogy az utalvány szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Az ingyen átengedett egycélú utalványok áfa kezelésére így az Áfa-törvény alapján a következők adódnak. Ha a kibocsátó ingyen bocsát ki olyan eszközt, amely utalványnak minősülhetne a fogalom-meghatározás értelmében, akkor maga a kibocsátás nem minősül az adóalany adóalanyiságát eredményező tevékenysége körébe tartozónak, így adólevonásra nem jogosít, ugyanakkor adófizetési kötelezettséget sem keletkeztet. Amennyiben egy adóalany az ellenérték fejében beszerzett egycélú utalványt enged át ingyen másnak, úgy amennyiben már az utalvány beszerzésekor ismert volt számára, hogy azt ingyen engedi át, nem élhet levonási joggal az utalvány beszerzése kapcsán, azonban az utalvány ingyenes átengedése sem keletkeztet adófizetési kötelezettséget. Abban az esetben, ha az adóalany számára az egycélú utalvány beszerzésekor még nem volt ismert, hogy az utalványt a későbbiek során ingyen engedi át másnak, és az utalvány beszerzése során az előzetesen felszámított adó részben vagy egészben levonható volt, úgy az egycélú utalvány ingyenes átengedése adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Amennyiben az egycélú utalvány ingyenes átengedése adófizetési kötelezettséget keletkeztet, úgy az adó alapja az Áfa-törvény 69/A. §-a értelmében az utalvány adó nélkül számított beszerzési ára. Utalvány ingyenes átengedése lehet például az, ha a munkáltató az általa megvásárolt utalványt béren kívüli juttatás keretében engedi át a munkavállalói részére.

Az egycélú utalvány bizonylatolása tekintetében a következő mondható el. Az egycélú utalvány értékesítését úgy kell tekinteni, mint az alapul szolgáló termékértékesítést, vagy szolgáltatásnyújtást, így az utalvány értékesítését számla, illetve nyugta kell, hogy kísérje. A számlán az Áfa-törvény 169. § f) pontja értelmében szükséges feltüntetni a termék vagy szolgáltatás megnevezését. Amennyiben ismert, hogy az egycélú utalvány milyen típusú termékre vagy szolgáltatásra váltható be, úgy nem csupán azt kell feltüntetni a számlán a termék/szolgáltatás megnevezésénél, hogy utalvány, hanem pl. hogy könyvutalvány, ruhautalvány, stb. Ezen túlmenően amennyiben az utalvány a beazonosíthatósága érdekében rendelkezik egyedi azonosítóval, úgy ezt a számlán szintén célszerű feltüntetni (több utalvány esetében ez lehet például sorszámtartomány megadásával is). A fentiek értelmében az egycélú utalvány beváltása (azzal történő fizetés) esetében nem mindig történik áfa hatálya alá tartozó ügylet, vagy részben történik áfa hatálya alá tartozó ügylet, így Áfa-törvény szerinti bizonylat kibocsátása nem mindig szükséges, vagy nem olyan összegről, amennyit a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő pénzben fizetett, ugyanakkor a számviteli elszámolás szempontjából mégis szükség van a polgári jog szerinti ügyletet tükröző bizonylatra. Ebben az esetben sincs ugyanakkor akadálya annak, hogy az ellenérték utalvánnyal megtérített része is szerepeljen a bizonylaton mint áfa hatályán kívüli tétel.

Példa: Egy adóalany papír alapú könyvre beváltható utalványt bocsát ki 1.000 Ft értékben, mely egyaránt beváltható az adóalany által üzemeltetett és más adóalany által üzemeltetett könyvesboltokban is. Egy adóalany vevő könyvet vásárol az utalványt kibocsátó adóalanytól eltérő adóalany által üzemeltetett könyvesboltban 3.500 Ft áfát is tartalmazó értékben. A 3.500 Ft-ból 1.000 Ft-ot utalvánnyal, a maradék 2.500 Ft-ot készpénzzel egyenlíti ki. A könyvet értékesítő adóalany az utalvány kibocsátójától 1.000 Ft kap az utalvánnyal történő elszámoláskor. Ez esetben úgy kell tekinteni, hogy a könyvet értékesítő adóalany 1.000 Ft adóval növelt értéken értékesített könyvet az utalvány kibocsátója, és 2.500 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a könyv vásárlásakor. A könyvet értékesítő

adóalany tehát kibocsát egy számlát 1.000 Ft adót is tartalmazó könyvértékesítésről az utalvány kibocsátója részére, továbbá kibocsát egy számlát az adóalany vevő részére. Áfa szempontból nincs akadálya annak, hogy a vevő részére kibocsátandó számlán fel legyen tüntetve, hogy a könyv adóval növelt ellenértéke 3.500 Ft, melyből 1.000 Ft egycélú utalvánnyal lett kiegyenlítve (áfa körön kívüli tételként), és 2.500 Ft készpénzzel. A számlán fizetendő áfa-ként 2500*0,0476= 119 Ft-ot kell feltüntetni.

Az Áfa-törvény 153/D. § e) pontja tartalmaz szabályt a be nem váltott egycélú utalványok tekintetében. Ezen szabály értelmében, ha a kibocsátott, értékesített egycélú utalványt nem váltják be, az egycélú utalványt kibocsátó, értékesítő adóalanynál az utalvány be nem váltására tekintettel nem kell módosítani az utalvány kibocsátása, értékesítése kapcsán felmerült beszerzést terhelő előzetesen levonható adót.

Nem kizárt, hogy az egycélú utalvány kibocsátása és beváltása között adómérték változás történik. Abban az esetben, ha az adómérték váltás következtében az utalvány ellenében beszerezhető termékek, szolgáltatások ugyanazon adómértékkel adóznak a továbbiakban is (pl. az utalvány olyan termékekre váltható be, melyek egyformán 18%-os adómértékkel adóznak, az adómérték váltás következtében pedig az utalvány egyformán csak 5%-os adómértékkel adózó termékekre váltható be), úgy az utalvány – az egyéb feltételek változatlansága mellett – marad egycélú utalvány, azt a továbbiakban is az egycélú utalványokra vonatkozó, fentebb bemutatott szabályok szerint kell kezelni.

Az egycélú utalvány ugyanakkor nem minősíthető át többcélú utalvánnyá abban az esetben sem, ha az egycélú utalvány kibocsátásakor érvényes állapothoz képest a szabályozási környezet úgy változik meg, hogy az utalvány a továbbiakban már nem felelne meg az egycélú utalvány feltételeinek (pl. az utalvány ellenében beváltható termékek köre az adómérték váltás következtében már nem egy, hanem két eltérő adómérték alá tartoznak). Ebben az esetben a kibocsátónak szükséges gondoskodnia arról, hogy az utalvány csak olyan körben, mértékben legyen felhasználható, mely megfelel a kibocsátáskori célnak (például csak azon termékekre lehet beváltani, melyek adómértéke a kibocsátáskori állapothoz képest nem változott meg). Amennyiben ez nem biztosítható, úgy célszerű az ilyen utalványok érvénytelenítése, visszaváltása, más egycélú utalványokra történő cseréje.

Többcélú utalvány (a Nemzeti Utalvány esetében erről beszélünk)

Az Áfa-törvény 18/B. § (1) bekezdése szerint többcélú utalvány ellenérték fejében történő átruházása, átengedése nem minősül termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának. Többcélú utalvány beváltása esetén a beváltó termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít.

A fentiek értelmében a többcélú utalvány kibocsátása, értékesítése nem keletkeztet adóztatandó tényállást, így adófizetési kötelezettséget sem. A többcélú utalványoknál ugyanis a kibocsátáskor még nem ismertek maradéktalanul azok az adatok (teljesítési hely, adóalap, adómérték), amelyek szükségesek ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy hol és mennyi adót kell fizetni. Így többcélú utalványok esetében az adófizetési kötelezettség azok beváltásakor (azzal történő fizetés esetén) keletkezik, vagyis, amikor az utalványt ellenértékként (részellenértékként) elfogadó adóalany a többcélú utalvány ellenében terméket értékesít, szolgáltatást nyújt.

Az Áfa-törvény 18/B. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés sérelme nélkül, a többcélú utalványt átruházó adóalany által nyújtott valamennyi azonosítható szolgáltatás, így különösen a forgalmazás, illetve vásárlásösztönzés, szolgáltatásnyújtásnak minősül.

Többcélú utalványokat is értékesíthet az adóalany a saját nevében, vagy más nevében és javára. A többcélú utalvány saját név alatti értékesítése a fentiek értelmében nem adóztatandó tényállás, ezért kérdésként merül fel, miként kezelendő áfa szempontból az, ha az adóalany

közvetítőként foglalkozik többcélú utalvány értékesítésével. Az Áfa-törvény 18/B. § (2) bekezdése ezért rögzíti, hogy amennyiben a többcélú utalványt átruházó adóalany azonosítja (kimutatja, kiszámlázza) az általa nyújtott forgalmazási, vásárlásösztönzési szolgáltatást (ez nem azonos a többcélú utalvány átengedése miatt kapott ellenértékkel), akkor ezen szolgáltatása az áfa hatálya alá tartozik, mely adóköteles, így levonásra jogosít. Amennyiben az utalvány értékesítője nem azonosít ilyen szolgáltatást, úgy – tekintettel arra, hogy az utalvány értékesítése áfa hatályán kívül esik – az utalvány értékesítéséhez kapcsolódóan felmerült beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó tekintetében levonási jog nem illeti meg.

Többcélú utalvánnyal történő fizetés esetén felmerül, hogy mit kell adóalapnak tekinteni, ugyanis ezen típusú utalvány jellegéből kifolyólag az utalvány ellenében terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany többnyire nem azt az összeget kapja meg az utalványokkal történő elszámolás során, mint amit az utalvánnyal fizető személy, szervezet fizetett azért, hogy az utalványt megszerezze. Vagyis nem feltétlenül egyezik meg az az összeg, amit a terméket értékesítő, szolgáltatásnyújtó kap a termékért, szolgáltatásért, mint amennyit annak beszerzéséért, igénybevételéért a vevő fizetett. Az Áfa-irányelvvel összhangban az Áfa-törvény 66/A. § (1) bekezdése értelmében adóalapnak azt az adó összegével csökkentett összeget kell tekinteni, amennyit az utalványt felhasználó (vagy az, aki (amely) azt ellenérték fejében beszerezte) az utalványért fizetett. Ez azonban nem minden esetben ismert az utalványt beváltó adóalany számára, így ilyen esetben (ha nem ismert az összeg) az adó alapja az az adó összegével csökkentett összeg, amely magán az utalványon vagy a kapcsolódó dokumentációban fel van tüntetve pénzbeli értékként. Többcélú utalványok esetében is előfordulhat, hogy az utalvány csak az ellenérték egy részét fedezi, így az utalványon felül is kell fizetni még ahhoz, hogy a beszerzendő termék, igénybeveendő szolgáltatás ellenértékét maradéktalanul kielégítsék. Az utalványon felül fizetendő ellenérték-rész adóalapja az Áfa-törvény 65. §-a szerint alakul, vagyis az adóalap a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell.

Példa: A vevő egy bevásárlóközpontban 13.000 Ft értékben vásárol élelmiszereket és tisztítóeszközöket. A vásárlás során 10.000 Ft-ot többcélú utalvánnyal (10 db 1.000 Ft-os címletű utalvány) és 3.000 Ft készpénzzel térít meg. Az értékesítő előtt nem ismert, hogy a vevő ténylegesen mekkora összegért szerezte be az utalványt, így a bizonylatot 13.000 Ft adóval növelt ellenértékről kell kiállítani, és ennek megfelelően kell az adót megfizetni.

[Pénzügyminisztérium Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály PM/20170//2018, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály ÜTF-6032/2018

SzJA tv.70. § *  (6) Egyes meghatározott juttatásnak minősül

  1. a) az évi egy alkalommal – az erre vonatkozó nyilvántartás vezetése mellett – csekély értékű ajándék révén juttatott adóköteles jövedelem;

(9) E § alkalmazásában

  1. a) csekély értékű ajándék: a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékű termék, szolgáltatás;

Az SzJA tv. szerinti egyes meghatározott juttatásnak minősül a csekély értékű ajándék a munkavállalók és a munkavállaló közeli hozzátartozói részére. A meghatározás alapján a csekély értékű ajándék személyenként évi egy alkalommal, a minimálbér 10 %-ig adható. A jogszabály alapján a csekély értékű ajándék lehet ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, szolgáltatás, vagy ezekre beváltható utalvány, ajándékutalvány, ha az meghatározott termékre, szolgáltatásra fordítható és készpénzre nem váltható.

Sokak számára kérdés „Az erre vonatkozó nyilvántartás vezetése mellett” rész. Sem a jogszabály, sem a végrehajtási rendelet nem foglalkozik különösebben részletesen ezzel, miután ez valóban egy csekély értékű és nem rendszeresen juttatott jövedelem. Nehezen található meg hogy ezzel valaki  mélységeiben foglalkozott volna, ugyanakkor elérhetőek pozitív visszajelzések melyet ellenőrzés során megfelelőnek találtak. Mik a lényeges kritériumok a nyilvántartás vezetésében?

  • szerepeljen rajta a munkáltató a beazonosítható adataival és adószámával
  • szerepeljen rajta a munkavállaló a beazonosítható adataival és adóazonosítójával
  • szerepeljen rajta az ajándék megnevezése és értéke (azaz például Ajándékutalvány – 16.700 ft)
  • szerepeljen rajta az átadás és az átvétel ténye aláírással igazoltan

Ami lényeges, hogy az átadás-átvételi bizonylat mint könyvelési bizonylat kerüljön a továbbiakban felhasználásra, miután ez támasztja alá a csekély értékű ajándék átadását, későbbiekben ez alapján kerül megállapításra ennek az adótétele (amely jelenleg a bérnél jóval kedvezőbb 35,99%), illetve ez alapján állítható be a költségek közé az ezzel kapcsolatos kiadás.

Feltételezve, hogy az előző szakaszt, melyben a munkavállalónak juttatható csekély értékű ajándék feltételeit részleteztük Ön már elolvasta, így magával a csekély értékű ajándék fogalmával és szabályozásával itt már nem foglalkozunk azzal, hogy természetesen itt is ugyanazokat a szabályokat kell érvényesíteni.

Számos esetben merül fel a kérdés, hogy jogi értelemben honnan ered a közeli hozzátartozó bevonásának lehetősége, hisz minden komoly szakmai portálon hivatkoznak erre a lehetőségre, de szinte sehol nem vezetik le és nyugtatják meg a munkáltatót ennek a lehetőségnek a felhasználhatóságáról. Ennek kifejtéséhez egy kicsit el kell távolodnunk a szokásos jogszabályunktól, az SzJA törvénytől, és két másik, igen jelentős jogszabályt kell elővennünk, ezek a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, és a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.

A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3.sz melléklet B rész 3. pont alapján a csekély értékű ajándék a társasági adóalap megállapítása során vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek minősül, ha a juttatott:

–    a juttatóval munkaviszonyban álló magánszemély,

–    a juttató vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja,

–    a juttatóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjasa, valamint

–    az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója.

Azaz tulajdonképp nem csak a munkavállaló közeli hozzátartozója, de az említett két másik esetben részt vevők közeli hozzátartozója is lehet juttatott személy.

 

Amikor ide eljutunk már csak egy releváns kérdés marad, tulajdonképp jogilag ki számít közeli hozzátartozónak? Erre a kérdésre a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről ad választ a 8:1§-ban.

8:1. § [Értelmező rendelkezések]

  1. közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér;

Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik. Egyenesági rokonság áll fenn az előd és utód között. Az elődöket felmenő, az utódokat lemenő rokonoknak nevezzük. A felmenő egyenesági rokonok: szülő, nagyszülő dédszülő. Lemenő egyenesági rokonok: gyermek, unoka, dédunoka.

Akkor az egyszerűség kedvéért foglaljuk össze, kik a közeli hozzátartozók, akik szintén kedvező adózással részesülhetnek évi egy alkalommal csekély értékű ajándék juttatásának a mindenkori minimálbér 10%-ig:

  • házastárs
  • bejegyzett élettárs
  • testvérek
  • szülők
  • nagyszülők
  • déd-, ükszülők
  • gyermekek
  • unokák
  • déd-, ükunokák
  • az örökbefogadott
  • az örökbefogadó
  • mostoha- és nevelőszülő
  • mostoha- és neveltgyermek

Reprezentáció: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) azzal, hogy az előzőek nem minősülnek reprezentációnak, ha a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai, illetve hitéleti program és a szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható.

Szintén az egyes meghatározott juttatások része. Mik a különbségek?

  • egyrészt itt nem a munkavállalóra koncentrálunk, bár ő is benne van a lehetséges juttatottak körében, hanem a rendezvényen résztvevő magánszemélyekre
  • a felső határ nem a minimálbér 10%-a, hanem a minimálbér 25%-a

Fentiek alapján ez az eszköz nyugodtan alkalmazható céges karácsonyi rendezvények, céges gyermek és sportnapok, csapatépítő tréningek, projektzáró események, partnertalálkozók során.

Jogszabályi rész: SzJA tv. 70.§

  1. b) az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet, továbbá az egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben (ha a rendezvény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul) a kifizető által viselt költség (beleértve az ilyen rendezvényen, eseményen a résztvevőknek adott ajándéktárgyra fordított kiadást is, feltéve, hogy az ajándéktárgy egyedi értéke személyenként nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát);

A pandémia általi veszélyhelyzetre való tekintettel az ilyen rendezvények egy része elmaradt, míg másik része online térbe szorult. Az adóhatóság erre a kérdésre vonatkozó válasza alapján a munkáltatók továbbra is élhetnek ezzel az eszközzel online rendezvényi térben is, amennyiben az ezzel kapcsolatos tényeket megfelelően dokumentálják.

A kérdéssel részletesen foglalkozó NAV kérdések-válaszok részben:

Az üzleti ajándék adása szintén az egyes meghatározott juttatásoknak megfelelően adózik. Fontos ugyanakkor, hogy ennek nincs felső határ meghatározása mint például a csekély értékű ajándék esetén. Üzleti ajándékot nyilván nem adhatunk saját dolgozóinknak, ugyanakkor azoknak a partnereinknek akik nem állnak velünk munkajogviszonyba a lenti megfelelőségek esetén bármikor adhatunk kedvező adózással.

Üzleti ajándék: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány).

SzJA tv. 70.§ (4) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az adóévben reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azzal, hogy a jövedelem meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni az e törvény előírásai szerint adómentes juttatásokat.

Ha a kifizető egyesület, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány, akkor üzleti ajándék és reprezentáció adómentesen is nyújtható. Ennek feltételei:

  • a kiadás a szervezet közhasznú vagy célszerinti tevékenysége érdekében merüljön fel;
  • az üzleti ajándék egyedi értéke ne haladja meg a minimálbér 25%-át;
  • a reprezentációs és az üzleti ajándékok együttes értéke ne haladja meg a szervezet adóévre vonatkozó beszámolójában kimutatott összes ráfordítás 10%-át;
  • a reprezentációs és az üzleti ajándékok együttes értéke ne haladja meg a szervezet adóévre elszámolt éves bevételének 10%-át.

A feltételek bármelyikének hiánya esetén az üzleti ajándék és a reprezentáció egyes meghatározott juttatásnak minősül

SzJA tv. 70.§ (5) Ha a kifizető egyesület, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is), a (4) bekezdéstől eltérően mentes az adó alól az adóévben reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azon része, amely a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát nem haladja meg.

Az egyes meghatározott juttatások adójához a juttatás értékét szoroznunk kell 1,18-al, és erre kell 15% személyi jövedelemadót valamint 15,5% szociális hozzájárulási adót számolnunk.

Példa:

10.000 Ft összegű csekély értékű ajándék esetén az adó alapja 11.800 ft

Az SzJA az adóalap 15%-a, azaz 1.770 ft

A szociális hozzájárulási adó mértéke 15,5%-a, azaz 1.829 ft

Azaz a teljes adóteher mértéke: 3.599 ft, tehát az adó az eredetileg adott juttatás mértékéhez viszonyítva 35,99%

Utalvány rendelése során Ön egy automatikus DÍJBEKÉRŐT fog kapni rendszerünkből. A díjbekérő tartalmazni fogja:

  • Utalványok névértékét
  • Kezelési és nyomdai költségünket
  • Kiszállítás vagy postai küldemény költségét.

Az utalványok névértéke nem tartalmaz általános forgalmi adó tartalmat, és a kifizetést követően megküldésre kerülő számlának sem lesz része. Az utalványok ellenértékének kiegyenlítését a Díjbekérő és a banki bizonylat igazolja. Az utalványok névértékének könyvelési tétele az a valós átadási tranzakció lesz, amikor például csekély értékű ajándékként a megfelelő nyilvántartás mellett ezt átadja a dolgozónak, vagy a dolgozó közeli hozzátartozójának. Számla adási kötelezettsége ezzel kapcsolatban annak az elfogadóhelynek lesz, ahol tényleges termék vásárlás megtörténik. Részletesen lásd: Jogszabályok/Utalványok rész alatt – többcélú utalványok esete

A Díjbekérőn szereplő egyéb tételek, melyek jellemzően a mi szolgáltatásainkhoz vagy közvetített szolgáltatásokhoz kötődnek, az ÁFA törvény szerint meghatározott áfakulcs szerint, számla kerül kiállításra az átutalás beérkezését követően. Ezek a tételek jellemzően minden olyan tétel, mely nem az utalvány névértéke, így különösen: kezelési és nyomdai költség, értékfutár szolgáltatási díja, díszdobozos csomagolás, pluszban egyeztetett kreatív ajándék vagy édesség, sürgősségi szolgáltatás díja.

Beváltóhelyi Partnereink részéről időnként felmerül a kérdés, hogy az utalvány elfogadása során hogyan is járjanak el utalvány adási, számlázási kérdésekben, ezért szeretnénk rövid tájékoztatást adni a vonatkozó tudnivalókról:

A Magyar Utalvány Zrt. által forgalmazott valamennyi utalvány típus az Áfa törvény

(2007. évi CXXVII. törvény) szerinti többcélú utalványnak minősül. A többcélú utalványok kezelése a NAV értelmezésében:

Többcélú utalvány: Az Áfa-törvény 18/B. § (1) bekezdése szerint többcélú utalvány ellenérték fejében történő átruházása, átengedése nem minősül termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának. Többcélú utalvány beváltása esetén a beváltó termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít. A fentiek értelmében a többcélú utalvány kibocsátása, értékesítése nem keletkeztet adóztatandó tényállást, így adófizetési kötelezettséget sem. A többcélú utalványoknál ugyanis a kibocsátáskor még nem ismertek maradéktalanul azok az adatok (teljesítési hely, adóalap, adómérték), amelyek szükségesek ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy hol és mennyi adót kell fizetni. Így többcélú utalványok esetében az adófizetési kötelezettség azok beváltásakor (azzal történő fizetés esetén) keletkezik, vagyis, amikor az utalványt ellenértékként (részellenértékként) elfogadó adóalany a többcélú utalvány ellenében terméket értékesít, szolgáltatást nyújt.

https://nav.gov.hu/data/cms486555/Utalvanyok_2019.pdf

A gyakorlatban ezt azt jelenti, hogy az egyes beváltóhelyeknek termékértékesítés esetén ugyanazt az eljárást kell követniük utalvánnyal történő fizetés esetén, mint bármilyen más hagyományos fizetőeszközzel megvalósuló vásárláskor.

A számlát, nyugtát az értékesített termék-(ek) teljes, bruttó összegéről, az általános áfa szabályoknak megfelelően kell kiállítani és jelenteni az Adóhatóság részére. Az utalvány beváltása fizetési módként kell, hogy szerepeljen a bizonylatokon. Az értékesítésről a termékre vonatkozó (5% , 18% , vagy 27%-os) megfelelő áfa kulccsal kell bizonylatot kiállítani. Alanyi adómentességet választó vállalkozás pedig a rá irányadó AAM áfa kulccsal állíthatja ki áfa mentes számláját.

Az eljárási mód a bizonylat fajtától függően:

  1. a) Pénztárgépes nyugta

A pénztárgépbe a vásárlás teljes, bruttó összegét kell beütni a termékre irányadó áfakulcsnak megfelelően, majd fizetési módként szükséges megadni az utalvánnyal történő fizetést. A vásárlónak arra is van lehetősége, hogy az ellenértéket csak részben fizesse utalvánnyal, a fennmaradó részt pedig készpénzzel, bankkártyával stb. fizetési eszközzel, amelyet ennek megfelelően kell beütni a pénztárgépbe.

  1. b) Számla kiállítás

A vásárolt terméket/ (termékeket) bruttó összegben a megfelelő áfa kulccsal kell feltüntetni a számlán. Az utalvánnyal történő fizetés nem befolyásolja a számla végösszegét, tehát ettől függetlenül megegyezik a termékek bruttó vételárával. Az utalványos kiegyenlítést a fizetési módnál szükséges jelölni. A vásárlónak arra is lehetősége van, hogy csak részben fizessen utalvánnyal. Erre az esetre egy „vegyes” fizetési mód megjelölést javaslunk, valamint a megjegyzés mezőben érdemes jelölni a fizetési részleteket.